Bár ez a cikk nem a csilli-villi paddock lányokról szól teljesen de szerintem érdekes.
Formula- 1-es pilótanőkNem mindig erről szólt a nők jelenléte az autósportok király kategóriájában. Volt idő, mikor a hölgyek is beülhettek a négykerekű csodamasinákba. Öten próbálhattak szerencsét pilótaként; a gyengébb nem öt képviselője közül egy sem tudott maradandót alkotni. Szakemberek szerint nem a szaktudás, a vezetői képesség hiánya, hiányossága volt az oka a sikertelenségnek. Noha remekelnek hölgyek raliban, alacsonyabb Formula-kategóriákban, vagy mondjuk a Párizs–Dakar-ralin, a Formula–1 nehéz, ingoványos terep. Itt ugyanis a pilótákra olyan fokú nehézségi erő hat, amelyet egy nő szervezete nem feltétlenül bír.
De nem csak egészségi okokból nem ajánlott egy hölgynek próbálkoznia. Valljuk be: még ha az autósport az egyetlen olyan sportág, ahol egy sorból indul nő és férfi, mégsem hirdettek emancipációt a száguldó cirkuszban. Ennek ellenére öt nő megpróbálta megtörni a férfiak egyeduralmát a Formula–1-ben. Egy dologban kísértetiesen hasonlított a pályafutásuk: legnagyobb küzdelmüket a szponzorokkal vívták. A Formula–1-ben jelen lévő, megjelenő „hirdetőknek" ugyanis nem egy nő a legideálisabb hirdetési felület. A nőkre specializálódott befektetőktől pedig fényévekre van az autóversenyzés.
Az ötvenes években még szó sem esett szponzorokról; a koldusszegény Formula–1-ben 1958-ban tűnt fel az első hölgypilóta: az olasz Maria Teresa de Filippis. Összesen öt futamon próbálkozott. Az öt futamból háromra kvalifikálta magát. Legnagyobb sikere az 1958-as versenyen elért tizedik helye volt. Nevét aligha a teljesítményével, sokkal inkább úttörőségével írta be a sportág történelemkönyvébe.
Időrendi sorrendben honfitársa, Leila Lombardi következett, aki 1974 és ’76 között tizenhét futamon indult, tizenkettőre kvalifikálta magát. Világrekordot jegyeztek a neve mellé: ő az egyetlen nő, aki pontot szerzett! Hivatalos autóversenyző létére az alsóbb kategóriákban sikert sikerre halmozott, a Formula–1-gyel viszont nagy fába vágta fejszéjét.
Élete második futamának időmérő edzésén maga mögé utasította Emerson Fittipaldit. A harmadik futamon pedig megszerezte élete első, s egyben „egyetlen" fél pontját. Noha F–1-es karrierje rohamosan hanyatlani kezdett, a király kategóriás kalandok után még vagy tíz évig versenyzett más autós kategóriákban.
1976-ban, illetve ’78-ban Davina Galicára figyelhetett a világ. A roppant kitartó brit hölgy saját Surtees, illetve Hasbeth autójával igyekezett meghódítani a férfiak világát, de sohasem sikerült versenyképes technikai hátteret biztosítani, így nem is produkálhatott.
Dél-Afrika következett a nemzetek sorában Desiré Wilson személyében. E hölgy a ’80-as évek elején lépett porondra. Wilson korábban remekelt a Formula-Ford szériában. A sajtó nagyra méltatta képességeit. Mikor azonban a király kategóriában nem sikerült nagyot alkotnia, nagyon gyorsan el is felejtették a nevét. Egyszer kvalifikálta magát a ’81-es kyalami nyitóversenyre, a sors fintoraként azonban ezt a futamot szervezési viták miatt utólag törölték a versenynaptárból.
Sokan tartják a világtörténelem utolsó női F–1-es pilótájának az olasz Giovanna Amatit. A ’92-es évadban három futamon kapott lehetőséget, ám nem sikerült értékelhető időeredményt elérnie, egyszer sem startolhatott. Hiába látott lehetőséget benne a média, a bokszutcában igen ferde szemmel méregették. Egyedül a legendás Senna segítette értékes tanácsokkal. A Brabham-csapattól kapott három futamra szóló lehetőséggel nem sikerült élnie.
Valószínűleg sosem lesz nők és férfiak szép, közös világa a Formula–1. Az erősebb nem privilégiuma marad a vezetés. A gyengébb nem pedig marad a „fakanálnál", jelen esetben a szemgyönyörködtetésnél...
Boxutca
Csatlakozz hozzánk Facebook-on!!! 
