Csatlakozz hozzánk Facebook-on!!!

Üdvözöllek a fórumon!
Ahhoz, hogy hozzá tudjál szólni a témákhoz, regisztrálni kell ITT, ez 1percbe telik, és nincs aktiváló e-mail.


Szerző Téma: 1956: Maserati vs. Ferrari  (Megtekintve 1815 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2011. Március 07, 15:03
Válasz #3

IzaF150th

  • *
  • Információ Nem elérhető
  • Újonc
  • Hozzászólások: 2
    • Profil megtekintése
  • Kedvenc csapatod: Ferrari
  • Kedvenc pilótád: aki az életét adná a győzelemért
Ha Mosst kizárják a boxutcai eset miatt, és Collins nem adja át a kocsit, akkor ő a világbajnok.....azért kiváncsi lennék, hogy a mai mezőny versenyzői közül ki adta-volna át a helyét. :D

2009. Augusztus 20, 07:01
Válasz #2

F1Andris

  • *
  • Információ Nem elérhető
  • Forma-1 Világbajnok
  • Törzstag
  • Hozzászólások: 3580
  • "Be on the edge"
    • Profil megtekintése
    • f1gp.hu

2009. Augusztus 20, 07:00
Válasz #1

F1Andris

  • *
  • Információ Nem elérhető
  • Forma-1 Világbajnok
  • Törzstag
  • Hozzászólások: 3580
  • "Be on the edge"
    • Profil megtekintése
    • f1gp.hu
1956: Maserati vs. Ferrari



Bár az 1955-ös esztendőben a Mercedes-Benz volt az egyik legmeghatározóbb csapat az autóversenyzés elit kategóriájában, 1956-ban mégsem álltak rajthoz egyetlen Formula-1-es megmérettetésen sem

Bár az 1955-ös esztendőben a Mercedes-Benz volt az egyik legmeghatározóbb csapat az autóversenyzés elit kategóriájában, 1956-ban mégsem álltak rajthoz egyetlen Formula-1-es megmérettetésen sem. A világbajnok, Juan Manuel Fangio szintén a visszavonulását fontolgatta, azonban végül úgy döntött, hogy marad még egy esztendőt. Az évad folyamán a Maserati és a Ferrari játszotta a főszerepet. A Mercedes két versenyzője már külön utakon jártak, Stirling Moss egy négyhengeres autóval versenyzett, amelynek teljesítménye 250 lóerő volt, és elérte a kilencezres percenkénti fordulatszámot. A háromszoros világbajnok, Juan Manuel Fangio a Ferrari csapat szolgálatában állt, ahol Peter Collins mellet két olasz versenyző, Luigi Musso és Eugenio Castellotti volt a csapattársa. A csapattársaknak döntő szerepe volt Fangio sikereiben az 1956-os esztendőben.

Az évadnyitó futamon Buenos Aires-ben Fangio az első rajtkockából vághatott neki a megmérettetésnek. A verseny során a benzinpumpa nagyon sok bosszúságot okozott az előző esztendő világbajnokának. A 98 körös futam 23. körében feladni kényszerült a küzdelmet. Luigi Mussot ekkor behívták a boxba, hogy átadja a Ferrariját Fangionak, aki ötödikként tért vissza a pályára. Négy kör elteltével letért az ideális ívről, de néhány segítőkész ember visszatolta őt az aszfaltra. Fangio kihasználta a lehetőséget, és minden tudását latba vetette, a leggyorsabb kört autózta, és nemsokára már huszonöt másodpercre nőtt az előnye. Megelőzte Mosst és Behrat is. A hazai közönség hatalmas örömmel fogadta Fangio győzelmét.

A következő Formula-1-es versenyre májusban került sor, amikor Monte Carlo utcáin bőgtek fel a versenyautók motorjai. A Ferrari csapat számára nem alakultak túl kedvezően a verseny eseményei. A győzelmet ezúttal a Maserati 250F volánjánál ülő Stirling Moss szerezte meg, míg Fangio Lancia-Ferrarijának hátsó kereke a Sainte-Devote kanyarban nekiütközött a falnak. Fangio autójával Eugenio Castellotti folytatta a versenyt, míg a címvédő Peter Collins D50-es versenyautójával próbálta menteni, ami menthető. Juan Manuel Fangiot végül másodikként intették le.

Három hét múlva a Belga Nagydíj következett, ahol szintén Fangio szerezte meg az első rajtkockát. Öt másodperccel volt gyorsabb a második helyezett Stirling Mossnál. A biztos győzelem a differenciálmű meghibásodása miatt hiúsult meg. Hogy biztosra menjen, Fangio Collins autójával állt rajthoz, aki Fangio Lancia-Ferrarijának volánjánál megszerezte élete első Formula-1-es győzelmét. A versenyt követően világbajnokságot Peter Collins és Stirling Moss vezette. Fangio hátránya ekkor tíz pontra növekedett.

A Francia Nagydíjnak otthont adó Reims-ban Collins egy újabb győzelemmel lett gazdagabb, s vált esélyessé a világbajnoki cím megszerzésére. Csapattársa, Eugenio Castellotti három tizedmásodperccel Collinst követően haladt át a célvonalon. A Ferrari vezetősége ezen döntésével ösztönözni kívánta Fangiot, akinek a verseny során komoly problémákkal kellett szembenéznie. Az üzemanyag-vezetéken egy lék keletkezett, amelynek következtében a pilóta arcára, hasára és lábára spriccelt a benzin. Fangionak fájdalmai voltak, akinek végül a negyedik helyre sikerült behoznia a Ferrarit és ő autózta a leggyorsabb kört is. Enzo Ferrari azonban nem igen tudott odafigyelni a csapatánál zajló eseményekre, saját fájdalmával volt elfoglalva. Egyetlen gyermeke, Dino Ferrari 1956. június 30-án, 24 esztendős korában elhunyt. A tragédiát követően Ferrari visszahúzódóvá vált.

Az Angol Nagydíjon Mike Hawthorn a BRM P25 volánjánál remek teljesítményt nyújtott. Hawthorn a mezőny élén autózott Tony Brooks és Juan Manuel Fangio előtt. Az akkor már háromszoros világbajnok a Becketts kanyarban megpördült, aminek következtében több pozíciót visszaesett, s így romlottak az esélyei az újabb bajnoki cím megszerzésére. Brooksnál technikai problémák léptek fel, így egy nem tervezett kiállásra érkezett meg a boxba. Visszatérve a pályára minden erejével azon munkálkodott, hogy visszaszerezze elveszített pozícióit. Küzdelme azonban nem tartott sokáig, A BRM felborult, és lángra lobbant. Évekkel később Brooks így nyilatkozott az esetről: "A BRM P25-ös versenyautója életveszélyes volt. Az egyenesekben hihetetlen gyorsan ment, de ezzel szemben a kanyarokban meglehetősen labilis. A legjobb, ami történhetett ezzel a ládával az volt, hogy kigyulladt." Hawthorn autója meghibásodott, Moss és Roy Salvadori szintén kiestek, így az angolok nem igazán örülhettek hazai autóik szereplésének. A Ferrarinál sem haladt minden a tervek szerint: míg Fangio egy újabb futamgyőzelemmel lett gazdagabb, addig Peter Collins nem tudta befejezni a versenyt saját autójával. Ekkor Alfonso de Portago-tól átvette a volánt, s másodikként haladt át a célvonalon.

Az augusztus 5-én megrendezésre került versenynek döntő szerepe volt, mivel Fangio egy újabb győzelemmel az évad vége előtt biztosíthatná negyedik világbajnoki címét. Az argentin pilóta 30 ponttal rendelkezett, míg Collins és Behra 22 ponttal a második helyen álltak. Sokan lázas számolásba kezdtek, s nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül Peter Collins jelent veszélyt Juan Manuel Fangio világbajnoki címére. 1956-ban legfeljebb öt eredményt vettek figyelembe a világbajnoki összesítéskor, valamint az Indianapolisi 500 mérföldes versenyen elért teljesítményt. Mivel Collins négyszer végzett pontszerző helyen, így ha Monza-ban is megszerezte volna az elsőséget, és sikerült volna a leggyorsabb kört teljesítenie, megnyerhette volna a bajnoki címet, mivel Fangio első győzelmeiért járó pontjain Musso-val osztozott.

A Formula-1-es világbajnoki sorozat szeptember 2-án az utolsó állomásához érkezett az 1956-os esztendőben. A Lancia-Ferrarinak komoly problémái voltak az Englebert abroncsokkal, amelyek nem igazán bírták a terhelést hosszú távon, így gyakran repkedtek gumifoszlányok a levegőben. Az első sorból Fangio, Castellotti és Musso rajtolhattak. A versenyt megelőzően Fangio így szólt két társának. "Csak nyugodtan nyerjétek meg a hazai versenyeteket. Az abroncsokra való tekintettel óvatosnak kell lennünk. A verseny elején én diktálom majd a tempót, ti pedig követtek engem, s így nem teszitek tönkre a gumikat. Tíz körrel a verseny vége előtt én magam elé engedlek benneteket, így majd kettőtök között dől el, hogy ki lesz a győztes. Ha így érkezünk meg a célba, én mindenképpen világbajnok leszek." Musso és Castellotti nem fogadta el Fangio felajánlását. "Nem, mindenki a saját tempójában fog versenyezni."

A két olasz pilóta Alberto Ascari emlékének szeretett volna egy győzelemmel adózni, amelyet saját erejükből nyernek meg. A versenyen során egymást mindig megelőzve haladtak, azonban öt kör elteltével mindketten kiállni kényszerültek a boxba az abroncsok miatt. Nem telt el sok idő, amikor Eugenio Castellotti végleg feladni kényszerült a küzdelmet. Fangio is begurult a boxutcába, mivel az ő Lancia-Ferrarija is javításra szorult. Sok pozíciót veszített, ezért úgy döntöttek, hogy Mussonak át kell adnia a volánt idősebb társának. Musso ügyet sem vetett a csapat utasításaira, haladt tovább, mivel mindennél többet jelentett számára egy Monzai győzelem. A négy kör hátrányban lévő Fangio autóját Peter Collins vette át, aki időközben végleg feladta a versenyt. A világbajnoki cím sorsa ismét veszélybe került. A sorrend ekkor Moss, Musso és Collins volt. Collins bár közel állt a bajnoki cím megszerzéséhez, de mégsem élt a lehetőséggel. A ötven körös verseny harmincötödik körében Collins átadta az autót Juan Manuel Fangionak, aki eleinte el sem akarta hinni, hogy Collins ekkora áldozatot hozott érte. Moss uralta a mezőnyt amíg öt körrel a verseny vége előtt az üzemanyag ki nem fogyott az autóból. Ekkor Luigi Pilotti segítségével sikerült üzemanyagot felvennie, és a problémák ellenére győzedelmeskednie. Fangio Peter Collins nagyvonalúságának köszönhetően második lett, s megszerezte negyedik világbajnoki címét. Collins úgy érezte, hogy túl korai lenne még világbajnoki címet nyernie, azonban azt nem tudta, hogy sok lehetősége nem lesz már a bizonyításra. "Túl korai lett volna ahhoz, hogy világbajnok legyek. Egyszerűen túl fiatal vagyok hozzá. Szeretném tovább élvezni az életemet és az autóversenyzést. Ha ez ma sikerült volna, az számtalan kötelezettséggel járt volna. Fangio megérdemelten lett világbajnok." – mondta a versenyt követően a 25 esztendős versenyző.

VILÁGBAJNOK: Juan Manuel Fangio

« Utoljára szerkesztve: 2009. Augusztus 20, 07:25 írta F1Andris »

 


Weblap Olcsón! PC Szaki Most! specitool.hu
Finom17.com
mora, sopron, biorezonancia, homeopatia, colon, akupuntura
starbug -
Tudomány, sztárok, érdekességek