Csatlakozz hozzánk Facebook-on!!!

Üdvözöllek a fórumon!
Ahhoz, hogy hozzá tudjál szólni a témákhoz, regisztrálni kell ITT, ez 1percbe telik, és nincs aktiváló e-mail.


Szerző Téma: 1973: Jackie Stewart háromszoros világbajnok  (Megtekintve 845 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2009. Augusztus 20, 12:02
Válasz #2

F1Andris

  • *
  • Információ Nem elérhető
  • Forma-1 Világbajnok
  • Törzstag
  • Hozzászólások: 3580
  • "Be on the edge"
    • Profil megtekintése
    • f1gp.hu

2009. Augusztus 20, 12:00
Válasz #1

F1Andris

  • *
  • Információ Nem elérhető
  • Forma-1 Világbajnok
  • Törzstag
  • Hozzászólások: 3580
  • "Be on the edge"
    • Profil megtekintése
    • f1gp.hu
1973: Jackie Stewart háromszoros világbajnok



Komoly küzdelmek árán Jackie Stewart (Lotus) megszerezte harmadik világbajnoki címét, majd a szezon végén, autóversenyzői karrierje csúcspontján visszavonult. François Cevert, valamint Roger Williamson halálos balesetet szenvedtek.

Colin Chapmannek jó kilátásai voltak az 1973-as esztendőben. A Lotus-csapatot olyan kiváló pilóták képviselték, mint Emerson Fittipaldi és Ronnie Peterson. Sokan azonban kevésbé voltak bizakodóak a sikereket illetően, ugyanis nem felejtették el az 1969-es évet, amikor Rindt és Hill hasonló jó esélyekkel indultak, a világbajnok azonban mégis Jackie Stewart lett. Stewart és Cevert, valamint Hulme és Revson is remek csapatot alkottak. Az 1972-ben már néhány megmérettetésen résztvevő Arturo Merzario a Ferrarinál Ickx csapattársaként versenyzett, mialatt Regazzoni a BRM-nél folytatta pályafutását. Egy új csapat, a Shadow is megjelent a versenyeken, amit az Egyesült Államokból finanszíroztak.

A Shadow főnöke, Don Nichols eleinte amerikai sportautó versenyeken vett részt. 1971-ben Jackie Oliver egy CanAm autót vezetett, és Nichols meggyőzte az Universal Oil Producta (UOP) vállalatot, hogy támogassák a csapatot. 1972-ben Oliver gyakran autózott az élen, ezért a Shadow úgy döntött, hogy a következő évben ők is részt kívánnak venni a világbajnoki sorozatban. Nichols a BRM mérnökét, Tony Southgate-et alkalmazta, pilótái Jackie Oliver valamint George Fallmer voltak. Fallmer korábban nagy sikereket ért el amerikai sportautó versenyeken. Graham Hill nemrég alapított csapatának licenciában gyárott autókat szállítottak. Miután Southgatet a Lincolnshire-i garázsában megépítette első autóját, Nichols egy brit kirendeltséget nyitott Northampton-ban. A Cosworth aggregátor meghajtású DN1 nem volt igazán különleges, de gyakran a mezőny első felében autóztak vele. 1974-ben Jackie Oliver még a CanAm sorozatban vett részt és megnyerte a világbajnokságot, mialatt a gyors francia versenyző Jean-Pierre Jarier, valamint az amerikai Peter Revson már a Shadow-Ford színeiben Formula-1-es versenyeken rótták a köröket.

A sokat ígérő versenyző, Peter Revson azonban Kyalami-ban egy edzés során életét vesztette. Helyét Brian Redmann vette át, aki nem sokkal később Tom Pryce-nek adta át a helyét. A Shadownak így két gyors pilótája volt, és jó esélyei voltak a győzelemre, annak ellenére, hogy az autó megbízhatóságán még lett volna mit javítani. Pryce 1975-ben megnyerte a Race of Champions-t a Shadow-nak, és Jarier sokszor megközelítette Lauda edzéseredményeit. Azonban az eredmények ennek ellenére még várattak magukra, így az UOP úgy határozott, hogy a következő szezonban már nem támogatja a csapatot. Olivier ekkor visszavonult, de fontos szerepet játszott az újabb szponzorok szerzésében. A DN5 már kissé idejétmúlt volt, de ezzel szemben a Southgate DN8-asa már reménykedésre adott okot. A probléma okát az jelentette, hogy Southgate átmenetileg a Lotus-hoz ment, és csak ezt követően tért vissza a Shadowhoz. A csapat főszponzora ekkor a Tabatip Cigarillos volt, valamint az olasz Franco Ambrosio, aki azonban börtönbe került zűrös pénzügyei miatt.

A Shadow az 1977-es évet Pryce-szel, valamint Renzo Zorzival kezdte, aki az előző éven Monaco-ban megnyerte a Formula-3-as versenyt. A Kyalami-ban megrendezésre került verseny ismét tragédiával ért véget: Zorzi egy emelkedő után állt meg, ami még nem lett volna különösebben nagy probléma, azonban egy pályaőr egy esetleges tüzet megakadályozni szándékozva átment a pályán, és éppen ebben a pillanatban ért Pryce a bukkanóhoz, majd az ütközés következtében ő és a marshall is életét vesztette. Pryce helyére Alan Jones-t szerződtették, aki Ausztriában elsőként ért célba, a Nürburgring-en balesetet szenvedett Niki Lauda előtt. Miután Oliver, Alan Rees valamint Southgate elhagyták a Shadowt, hogy csapatot alapítsanak (Arrows) anyagi nehézségek támadtak Nichols csapatánál. Az sem okozott senkinek meglepetést, hogy az Arrows A1 nagyon hasonlított a DN9-re. Nichols ekkor bírósághoz fordult, aminek következtében az Arrowsnak új autót kellett építenie. Időközben John Baldwin befejezte a munkáját a DN9-en, és a Shadow Hans Stuck-kal valamint Clay Regazzoni-val folytatta tovább a munkáját. 1979-ben egy fiatal csapattal álltak rajthoz Elio de Angelis, valamint Jan Lammers pilótákkal, a következő szezonban Geoff Lees-szel, valamint David Kennedy-vel. 1980-ban fel kellett adniuk a küzdelmet miután nem sikerült kvalifikálni magukat a Francia Nagydíjon.

Fittipaldi kitűnően kezdte az idényt, az Argentin Nagydíjon, valamit a Brazíliában szerzett győzelmével. Az első futamon azonban Regazzoni és Cevert is előtte haladtak, amíg technikai problémák miatt fel kellett adniuk a küzdelmet. Dél-Afrikában a McLaren már a keskeny M23-al indult, aminek élettartama akár a hat évet is elérhette. Hulme-nak sikerült a Pole Position-t megszereznie, azonban a versenyen visszaesett az ötödik helyre. A futamot így, az edzésen súlyos balesetet szenvedett Stewart nyerte. Hailwood kimentette Regazzoni-t az égő autójából, ezáltal a verseny hősévé vált.

Fittipaldi Spanyolországban megszerezte harmadik győzelmét, Stewart Belgiumban a másodikat, ahol az aszfalt hibákból adódóan sok versenyző kisodródott a pályáról. Monaco-ban ismét Stewart győzött, így a két nagy riválisnak 3-3 győzelme volt. Első alkalommal került megrendezésre Svédországban, a Anderstorp versenypályán F1-es verseny. Annak ellenére, hogy a Pole Position-ról Peterson indult, a futamot Hulme nyerte az M23-mal. Franciaországban Peterson megszerezte első győzelmét. Silverstone-ban sokan Stewart győzelmében bíztak, azonban Peter Revson nem értett egyet velük, és több száz dollárt tett fel saját győzelmére.

A verseny már az első körben majdnem tragikus véget ért, amikor Jody Scheckter tömegkarambolt okozott, amibe kilenc autó keveredett bele, és esett ki a versenyből. A baleset akkor történt, amikor az újonc pilóta csapattársa előtt a harmadik helyen volt, és a pálya leggyorsabb kanyarjában a Woodcote-kanyarban megelőzte Hulme-t, majd megpördült. Ezután visszament a pályára, ahol miután alig hogy megúszta a Revsonnal való ütközést, a korlátnak hajtott, aminek következtében a középmezőnyben tömegkarambol alakult ki. Az verseny újraindítása után a sorrend Ronnie Peterson, Niki Lauda, Jackie Stewart, Emerson Fittipaldi, Denny Hulme és Peter Revson volt. Stewart hajtómű meghibásodásából adódóan megpördült és több helyet esett vissza. Revson-nak sikerült feljönnie a harmadik helyre, Peterson és Fittipaldi mögé, majd abban reménykedett, hogy megnyeri a futamot.

Az autó kifogástalanul üzemelt, a gumi választás is megfelelő volt, így a feltételek is kedvezőek voltak egy győzelemhez. Revson közel állt ahhoz, hogy megelőzze Fittpaldit, aki azonban 30 körrel a verseny leintése előtt kiesett. Ekkor elkezdett szemetelni az eső, ami Peterson helyzetét nehezítette, majd két kör elteltével Revsonnak sikerült őt megelőznie. A nézők arra számítottak, hogy sikerül ezután elszakadnia az őt követő versenyzőktől, azonban csak két másodperces előnyre sikerült szert tennie Peterson, Hulme és Hunt előtt. A harmadik körben Hulme, -akinek abroncsnyomás problémája keletkezett egyik első kerekénél, kénytelen volt Hunt-ot előreengedni, azonban 12 körrel a futam vége előtt sikerült behoznia lemaradását.

Peterson két másodperccel volt lemaradva az élen álló Revsonnal szemben. Két körrel később Hulme megelőzte Hunt-ot, azonban a pályán egy olajfolt volt, ami meggátolta abban, hogy Petersontól átvegye a második helyet. A küzdelem tovább folytatódott; az utolsó kanyarban alig voltak elmaradva egymástól. Peterson kisodródott, és közel került ahhoz, hogy Scheckter-hez hasonló balesetet okozzon. Hulme kihasználta a lehetőséget, és a belső íven próbálta megelőzni, mialatt Hunt szabad utat keresett, hogy megelőzze mindkét ellenfelét. A célvonalon Revson 2,8 másodperces előnnyel haladt át, az követő három versenyző előtt.
Peterson 0,2 másodperccel előzte meg Hulme-t, aki 0,4 másodperccel végzett Hunt előtt.

"Ez volt az első olyan Nagydíj, ahol úgy éreztem, hogy én is versenyképes vagyok. Elégedett vagyok a negyedik helyezésemmel, és talán a második hely is sikerülhetett volna, ha az egyik első kerekem meg nem húzza keresztül a számításaimat. Sikerült Denny és Ronnie közelében maradnom, és abban reménykedtem, még legyőzhetem őket. Az egyetlen, ami hibának tűnhetett, az lehetett hogy Ronnie a pázsitra hajtott, azonban az más a kockás zászló után történt." - nyilatkozta James Hunt a verseny után.

Zandvoortban egy újabb tragikus baleset történt, Roger Williamson élete második Formula-1-es versenyén bennégett az autójában. Ton Wheatcroft védence sok versenyt nyert Formula-2-es és Formula-3-as versenyeken. Wheatcroft az 1974-es szezonban támogatta volna Williamson Formula-1-es pályafutását, aki 1973-ben egy March volánjánál versenyzett. Az Angol Nagydíjon egy tömegkarambol történt, így önhibáján kívül fel kellett adnia küzdelmet. A következő versenyen a kerékfelfüggesztés meghibásodása miatt felborult és a pályaőrök nem igazán aktivizálták magukat, hogy kiszabadítsák, mivel az autóból lángok csaptak fel, és féltek a robbanástól. David Purley szemtanúja volt a belesetnek, azonnal megállt. A versenyző látta, ahogyan Williamson kétségbeesetten próbálkozik a biztonsági övének kikapcsolásával. Átszaladt az út másik oldalára egy tűzoltó készülékért, majd kétségbeesetten próbálta visszafordítani a tetejére fordult autót, mindhiába. Egy pályaőr megpróbálta megakadályozni további próbálkozásait, mondván, hogy veszélyes. Purley erre ököllel arcon ütötte. „Együtt sikerülni fog” - kiáltott Purley, de senki nem volt hajlandó segíteni. Amikor a nézőktől kért segítséget kutyákat vetettek be, hogy megakadályozzák. Később már csak a pilóta elszenesedett holttestét tudták kiemelni az autó roncsaiból. Az egy héttel később megrendezésre került Német Nagydíjon David Purley nem jelent meg, ő vitte Roger Williamson koporsóját.

Hollandiában és Németországban Stewart illetve Cevert szerezték meg az első valamint második helyet. Ausztriában Petrson hagyta, hogy Fittipaldi megelőzze, azonban Emerson kiesett, és ő nyerte meg a futamot. Monzaban Peterson győzött Fittipaldi előtt, a világbajok azonban Jackie Stewart lett.

Amikor 1973 szeptember 23-án a Kanada-Nagydíjon Jackie Stewart autóversenyzői pályafutása 99. Nagyíján elindult, még senki nem gondolta, hogy ez egyben az utolsó is lesz. Stewart korábban elhatározta, hogy legkorábban 100 verseny után vonul vissza. Amire azonban még ő sem számíthatott, az barátjának François Cevertnek halála volt, két héttel később, a Watkins Glenn-ben megrendezésre került évadzáró futam edzésén történt baleset következtében. A Kanada-i versenypálya hosszúsága 3,9 méter volt, sok kanyarral. Emerson Fittipaldi így nyilatkozott róla: "Ha ezen a pályán hajlandóak vagyunk versenyezni, akkor sehol máshol a világon nem kritizálhatjuk a biztonsági intézkedéseket." A brazil versenyző csalódottsága érthető volt; 14 nappal korábban bebiztosította Jackie Stewart magának a világbajnoki címet, letaszítva ezzel őt trónjáról.

A verseny reggelén nagy esőzések voltak, a bemelegítő során Peterson, Hunt, Beltoise, Pace és Opel kicsúsztak a pályáról. A rajtot 50 perccel későbbre halasztották; az eső már csak szitált, amikor elindították versenyt. A harmadik körben Lauda feljött az első helyre; pályafutása során most sikerült neki először a mezőny élére kerülnie. A Firestone gumik,-amivel Lauda is versenyzett, 1973-ban jobbnak tűntek az esőben, mint a Goodyear abroncsok. Ekkor elállt az eső, és a pálya elkezdett felszáradni, mikor kevesebb mint húsz kör volt hátra a versenyből. Mindenki a boxba sietett lecserélni az eső-gumikat, a terelő szárnyakat valamint a legéscsillapítókat újra beállíttatni. Harminc kör elteltével a hivatalos állás szerint Jackie Oliver vezette a mezőnyt, őt Stewart, Beltoise, Amon, Cevert, Scheckter, Stommelen, Jarier követték. Ebben a sorrendben sokan kételkedtek, a boxkiállások okozta zűrzavar miatt, a pályán is káosz alakult ki. A 33. körben Cevert és Scheckter összeütköztek, ekkor a versenyvezetőség egy óriási hibát követett el; a pályára küldte a Safety Car-t, a F1 történetében először. A Pace Car pilótája (ekkor így hívták még a SC-t) tévedésből nem a mezőnyt vezető versenyző elé sorolt be, hanem a körhátrányban lévő Ganley elé. Egyes pilóták kihasználták a lehetőséget egy boxkiállásra, amelyek száma ekkora már 54-re emelkedett. Ezzel egyidőben jelentette a versenyvezetőség, hogy Olivier vezet Revson előtt. A Shadow és Lotus csapatok azonban azon a véleményen voltak, hogy Oliver vezet Fittipaldi előtt. Máshol viszont Beltoise elsőségéről voltak meggyőződve. Amikor Fittipaldi 80 kör után áthaladt a célvonalon, Chapman a Lotus első kerekei elé dobta sapkáját; így ünnepelte mindig, ha egyik pilótája győzni tudott.

Azonban senki nem lengette a kockás zászlót, csak akkor, amikor Revson célba ért. "Természetesen én nyertem a versenyt! A verseny során senki sem előzött meg!"-hangzott Fittipaldi véleménye a verseny után. Revson a versenybírókkal éretett egyet: "Ha engem nyilvánítanak a verseny nyertesének, akkor nyertem is!" Azonban teljesen biztos ő sem volt ebben. Jackie Oliver is azon versenyzők közé tartozott, aki a maximális pontszámot szerette volna megkapni a futamért. Este kilenc óráig ülésezett a versenyvezetőség, s végül Revsont nyilvánították az 1973-as Kanada Nagydíj győztesének.

Az évad-záró futam ezúttal is Watkins-Glen-ben került megrendezésre, ahol Stewart a századik, és egyben utolsó versenyét teljesítette. François Cevert az edzésen életét vesztette, a Tyrell visszavonult a versenyzéstől. Formula-1-es pályafutását megelőzően a Formula-3-ban és Formula-2-ben versenyzett, ahol 1968-ben francia bajnoki címet szerezett. Az 1969-es Német Nagydíjon elért teljesítményével hívta fel magára a figyelmet a March csapat vezetőinél. 1970-ben a March csapat színeiben indult, majd a Tyrrellnél folytatta. Csapatához haláláig hű maradt. 1971-ben Watkins Glenn-ben megszerezte élete első és egyetlen győzelmét, amivel harmadik lett a világbajnoki összetettben Stewart és Ickx mögött.

Az 1972-es évet nem tartotta túl sikeresnek, kétszer végzett a második helyen és a Le Mansi 24 órás versenyen is a második helyet szerezte meg, egy évvel később hatszor haladt át másodikként a célvonalon. A Sors keményen közbeszólt, amikor az 1973-as USA Nagydíjon ennek fiatal és tehetséges pilótának az életét követelte egy versenybaleset. Az utolsó edzésnapon valamivel kevesebb mint fél órával kiment a box-ba és a légterelők beállítását megváltoztatta reménykedve abban, hogy így sikerülni fog megszereznie a Pole Positiont. A pálya egyik szakaszán, ahol egy jobb-bal-jobb-os kanyarkombináció terül el, Cevert autója kisodródott, és a jobb oldali szalagkorlátnak csapódott, majd többször átrepült mielőtt a pálya másik oldalán lehelyezett védőkorlátnak csapódáskor az autó darabjaira tört. A Tyrrell ezt követően visszavonult a Formula-1ből.



VILÁGBAJNOK: Jackie Stewart


 


Weblap Olcsón! PC Szaki Most! specitool.hu
Finom17.com
mora, sopron, biorezonancia, homeopatia, colon, akupuntura
starbug -
Tudomány, sztárok, érdekességek