Csatlakozz hozzánk Facebook-on!!!

Üdvözöllek a fórumon!
Ahhoz, hogy hozzá tudjál szólni a témákhoz, regisztrálni kell ITT, ez 1percbe telik, és nincs aktiváló e-mail.

Szerző Téma: Gilles Villeneuve  (Megtekintve 1983 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2009. Február 09, 18:25
Válasz #3

F1Andris

  • *
  • Információ Nem elérhető
  • Forma-1 Világbajnok
  • Törzstag
  • Hozzászólások: 3581
  • "Be on the edge"
    • Profil megtekintése
    • f1gp.hu
Egy legenda...

















« Utoljára szerkesztve: 2009. Március 21, 18:50 írta F1Andris »

2009. Február 09, 16:42
Válasz #2

F1Andris

  • *
  • Információ Nem elérhető
  • Forma-1 Világbajnok
  • Törzstag
  • Hozzászólások: 3581
  • "Be on the edge"
    • Profil megtekintése
    • f1gp.hu
Soha nem láttam őt versenyezni, de akárkit hallottam eddigm mindenki nagyon elismerő szavakkal beszélt róla. Ez a kis videó is sokat elárul a tehetségéről. 1979 Francia nagydíj, ha jól emlékszem. Egyszer jó lenne ezt a futamot teljes hosszában végignézni. Amit itt művel Gilles az gyilkos... O0

2009. Február 09, 11:02
Válasz #1

Laszmen

  • *
  • Információ Nem elérhető
  • Forma-1 Világbajnok
  • Törzstag
  • Hozzászólások: 2527
    • Profil megtekintése
    • E-mail
  • Kedvenc pilótád: Kimi Räikkönen
A Ferrari és a Forma-1 egyik kiemelkedő jelentőségű versenyzője, aki halálával azon nyomban legendává vált. Szinte egész pályafutását a maranellóiaknál töltötte, nem csoda, hogy Villeneuve neve összenőtt a Ferrarival.

 

Halált megvető bátorságát és örökké küzdő személyiségét a világon mindenhol ámulatba ejtve, esetenként pedig borzongva nézték. Egy biztos: kitörölhetetlen a Forma-1 aranylapjairól, és még inkább a szurkolók szívéből.
1950. január 18-án született Berthierville-ben, Quebec tartományban. Először snowmobil versenyeken tűnt fel, amelyeket nagyon élvezett, és kiváló felkészülés volt a Forma-1-re. „Minden télen négy-öt esésre lehetett számítani – és arról beszélek, hogy ez a jégen 100 mérföld/óránál történt meg. Nagyon tudtak csúszni, és sokat tanultam arról, hogyan kell ilyen körülmények között vezetni. És a látási viszonyok borzalmasak voltak! Ha csak nem álltál az élen, nem láttál semmit, mindent eltakart a hó. Ez jót tett a reflexeknek – ezért nem voltam bajban, ha esőben kellett vezetni”. 1976-ban már a Formula-Atlanticban találjuk, itt fedezte fel James Hunt, aki akkoriban a McLaren versenyzője volt - Villeneuve nem volt tekintettel az angol pilótára, és versenyben legyőzte. A McLarennél bólintottak a kanadait látva, és leigazolták 1977-re.
Első futamát Silverstone-ban teljesítette, és az év vége felé már egy ígéretes tehetségnek tűnt – Teddy Mayer, nem is akarta elengedni, és meg akarta tartani 1978-ra is. De 1977 augusztusában Maranello hívta. Enzo Ferrari később elmondta, hogy amikor először találkozott az aprótermetű pilótával, azonnal a legendás Tazio Nuvolarira emlékeztette. Amikor beülhetett a Ferrariba, Villeneuve álma is valóra vált. „Ha valaki azt mondja, lehet három kívánságom, az első az lenne, hogy legyek versenyző, a második, hogy a Forma-1-ben, a harmadik, hogy a Ferrarinál”. Miután Lauda az utolsó két futamra kiszállt a vörös autóból, valakinek helyettesíteni kellett, és rá esett a választás. A kezdés azonban nem volt túlságosan bizalomgerjesztő: Kanadában elhagyta a pályát, miután megcsúszott egy olajfolton, a következő futamon pedig ismét kiesett, ami két ember életébe került. Ronnie Petterson-nal ütközött, és a Ferrari kirepült a pályáról. Villeneuve sértetlenül megúszta a balesetet.
Hat győzelméből az elsőt a következő évben aratta, a kutya hidegben megrendezett Kanadai Nagydíjon, amit először rendeztek Montrealban – a pálya ma az ő nevét viseli. Az idény elején is rombolta az autókat, ami miatt rengeteg kritika érte nem csak a pilótát, hanem Enzo Ferrarit is, aki viszont nem volt hajlandó lecserélni, Villeneuve-öt a fiaként szerette.


1979-ben második lett a vb címért folytatott csatában, egyedül csapattársa, Jody Scheckter tudta őt megelőzni, akinek neve ma valószínűleg jóval kevesebbet mond az embereknek, mint Gilles Villeneuve-é. Csatájuk mindvégig fair volt, nem hánytak egymásra kígyót-békát, amiben szerepe volt annak is, hogy Villeneuve szinte átengedte a vb címet a dél-afrikai születésű pilótának. Ebben az évben estek meg a legnagyobb alakításai, elég felidézni a Francia Nagydíjat, ahol az utolsó körökben kopott gumikkal tartotta maga mögött az ereje teljében lévő Arnoux Renault-ját. Hiába volt a Ferrari egyértelműen lassabb, Villeneuve nem adta meg magát, és a végsőkig harcolva küzdött, míg végül ő kerekedett felül, talán a legizgalmasabb csatában, amit a történelemben a második helyért vívtak. Nem véletlenül mondta ellenfele, hogy a világ legjobb versenyzőjétől szenvedte el vereségét. Szintén 1979-ben történt a Holland Nagydíjon, hogy az egyik gumija elkezdett leengedni, ami miatt defektet kapott, és megpördült. Villeneuve úgy döntött, hogy így is bekecmereg a boxba – három kerékkel tett meg majdnem egy teljes kört úgy, hogy közben kettő érintette folyamatosan a földet. Az Amerikai Nagydíj esőben megrendezett időmérő edzése alatt tizenegy másodperccel volt gyorsabb mindenkinél. „Soha nem gondolok a halálra, de elfogadom, hogy a játék része”.
Hasonlóan más legendás versenyzőhöz, mint Clark és Senna, Villeneuve is egy különös keveréke volt a különböző tulajdonságoknak. „ő volt a legőrültebb, akit valaha láttam. A tény az, hogy szeretetreméltó és érzékeny ember volt, sokkal kevésbé „Pokol-okozó” – ilyen egy egyedi ember” – mondta róla Lauda. Az osztrák később kijelentette, hogy szerinte Gilles Villeneuve volt a leggyorsabb versenyző. Legyen szó repülésről, snowmobilozásról vagy versenyzésről, mindig kockáztatott, ám más pilóta testi épségét nem veszélyeztette – „Ha az élet egy mozifilm, akkor nekem meg van a kiváltságom, hogy én vagyok a forgatókönyvíró, a főszereplő, és az életem rendezője”. Óriási egyéniség volt. Emiatt volt óriási rajongótábora, és van mind a mai napig.
Remélte, hogy miután segítette Schecktert, immár az ő világbajnoksága jön. A Ferrari azonban egész évben szenvedett, és nem hogy a győzelmekért, pontokért is alig tudtak küzdeni. Scheckter megelégelve a sikertelenséget, év végén vissza is vonult. A következő idényben már valamivel javult a helyzet a turbómotornak köszönhetően, de az autó vb-címre még mindig nem volt alkalmas. Ám ha lehetőség volt, arra Villeneuve könyörtelenül lecsapott, így tudta megnyerni a Spanyol és a Monacói Nagydíjat – ha nincs az ő zsenije, valószínűleg ezek sem következnek be. Erre az idényre kapta meg csapattársnak a francia Didier Pironit, akivel nem indult rózsásan a kapcsolata, ugyanis Pironi nem hívta meg az esküvőjére, és Villeneuve ezt nehezményezte.
1982-re végre úgy tűnt, hogy a Ferrari ismét képes harcba szállni a vb címért. Első győzelmét San Marinóban kívánta learatni Villeneuve. Olyannyira nyomasztó volt a vörösök fölénye, hogy utasítást kapott a boxból a lassításra, illetve az üzemanyag megtakarítására. Pironi nem sokára felzárkózott mögé, és kiaknázva a hibáját meg is előzte, de ezek után Villeneuve visszavette a vezetést. Azt hitte, hogy Pironi a közönség kedvéért szeretne játszani, de súlyosan tévedett: a francia az utolsó körben megelőzte csapattársát, és megnyerte a futamot. Villeneuve dühös volt, és megfogadta, hogy soha többet nem beszél Pironival.
A következő futam helyszínén Zolderben bekövetkezett az, amitől mindenki rettegett, ismerve Villeneuve habitusát. Pironi egy tizeddel vezette az időmérőedzést, Villeneuve pedig nem volt hajlandó ezt elviselni, ezért néhány perccel a kvalifikáció vége előtt kiszáguldott, hogy móresre tanítsa a franciát. Amikor megérkezett a jóval lassabb Jochen Mass mögé, a March-ban ülő pilóta súlyos hibát vétve kétszer váltott irányt, Villeneuve pedig nem tudta elkerülni az ütközést. A Ferrari a levegőbe emelkedett, és több piruett után ért földet, de a pilóta már nem ült benne – Villeneuve kirepült a cockpitből és egy oszlopnak csapódott. Esélye sem volt a túlélésre.
A Forma-1 világa, és legfőképpen a Ferrari szurkolói, és a kanadaiak gyászoltak. Elvesztettek egy óriási egyéniséget, egy versenyzőt, aki sokkal többet jelentett, mint egy egyszerű ember. A sebesség, a küzdeni akarás szimbóluma volt, egy példakép. Enzo Ferrari soha nem tudta túltenni magát szeretett pilótája elvesztésén. „Ismeretlen ok miatt hagyott el minket. A sors megfosztott minket egy nagy bajnoktól. Tele vagyok rossz emlékekkel: az apám, az anyám, a bátyám, a fiam. És most visszaemlékezem, és látok mindenkit, akit szerettem. Közöttünk van ez a nagyszerű ember, Gilles Villeneuve” – mondta Enzo. Az istálló néhány pilótája az ő emlékére a 27-es számmal versenyzett. Pironi 1987-es halálát követően felesége ikreknek adott életet, akiket Gilles-nek és Didier-nek keresztelt el. „Soha nem gondolok arra, hogy megsérülök. Ha ebben hinnék, hogy ez megtörténik, hogy végezzem a munkámat? Ha soha nem a hátrányodon, hanem azon agyalsz, hogy megsérülhetsz, nem mész olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudsz. És ha ezt nem teszed, nem vagy versenyző. A Forma-1-ben néhány fickó számomra nem versenyző. Versenyautókat vezetnek, ennyi. Félmunkát végeznek. És nem értem, mért vannak itt…”. Sajnos már te sem…

<a href="http://www.youtube.com/watch?v=kl2tIFxSEGA" target="_blank">http://www.youtube.com/watch?v=kl2tIFxSEGA</a>

 


Weblap Olcsón! PC Szaki Most! specitool.hu
Finom17.com
mora, sopron, biorezonancia, homeopatia, colon, akupuntura
starbug -
Tudomány, sztárok, érdekességek