Pilóták, akik a bajnokok árnyékában sínylődtek: azzal, hogy Massa mellé leigazolta a Ferrari Alonsót, nem sok biztatót tudunk mondani Felipének a statisztikák alapján. Az F1 történetében mindig is kusza - de nem értelmetlen - módon történtek az átigazolások. Többnyire egy bajnoki kvalitású pilóta mellé egy gyengébb, másodhegedűs versenyzőt szokás szerződtetni, ám ennek a törvényszerűségnek sok esetben fittyet hánytak a csapatvezetők. Voltak olyan esetek, mikor csapaton belül zajlott a végső győzelemért a küzdelem, de volt olyan eset is, mikor egy nevető harmadik hódította el a világbajnoki címet.
Ki tudja, hogy jövőre Massa és Alonso hogyan birkóznak meg egymással, ám a statisztikákban mindig is a bajnokok voltak a kedvezményezettek. Felipének ilyen szempontból már bőven lehet negatív tapasztalata, hiszen Alonso immáron a negyedik világbajnok, aki csapattársaként indul a versenyeken. Korábban Jacques Villeneuve, Michael Schumacher, majd Raikkönen volt a társa, mint bajnoki trófea tulajdonos. Vajon Massa végleg elvész a bajnokok árnyékában, vagy idei sérülését hátra hagyva képes lesz valaha is felvenni a küzdelmet a bajnoki címért?
Magazin rovatunkban ma egy olyan kimutatást közlünk, melyben bemutatjuk azokat a pilótákat, akik nem kevesebb, mint négy világbajnok mellett kormányozták versenygépeiket. Ketten közülük maguk is világbajnokok.
Bruce McLaren
Bajnok csapattársak: Jack Brabham, Phil Hill, John Surtees, Denny Hulme
Kiváló kvalitású pilóta volt, kiegyensúlyozott formát tudott felmutatni a Cooper istálló autóival. 1960-ban bajnoki címhez segítette csapattársát, Jack Brabhamet. 1964-ben saját csapatot alapított, melyhez előbb Phil Hill-t, az 1961-es bajnokot, majd 68-ban Denny Hulme-ot, az újdonsült világbajnokot csábította el. 1970-ben Bruce haláláig, három futam erejéig Surtees-el a McLaren színeiben csapattársak voltak.
Jackie Oliver
Bajnok csapattársak: Jim Clark, Graham Hill, John Surtees, Denny Hulme
Oliver tipikus második számú pilóta volt az F1-ben. Feladata mindig is a bajnoki esélyes pilóta kiszolgálása volt, éppen ezért szorult a háttérbe. Olyan nagy nevekkel volt alkalma versenyezni, mint Clark, Graham Hill, vagy éppen Surtees. Előbb a Lotus, majd a BRM és a McLaren színeiben tudhatott maga mellett mindig egy-egy világbajnokot.
Carlos Reutemann
Bajnok csapattársak: Graham Hill, Niki Lauda, Mario Andretti, Alan Jones
Carlos Reutemann karrierje során 12 győzelmet és 6 pole pozíciót ért el. Sokszor háttérbe szorították sikeresebb csapattársai. 1981-ben csaknem világbajnok lett, ám 1 ponttal lemaradt a végső győzelemről. Ha a szezon utolsó futamán nem előzik meg, akkor maga is világbajnok lett volna. A kezdetben Graham Hill, Lauda, majd Andretti mellett nevelkedő argentin a nyolcvanas évek elejére vált élversenyzőve, ahol azonban Alan Jones szorította háttérbe a Williams-nél. Ezért nem csak szóban, de a csapatutasításokat megtagadva a pályán is kinyilvánította véleményét Frank Williams-nek.
Keke Rosberg
Bajnok csapattársak: James Hunt, Emerson Fittipaldi, Mario Andretti, Alain Prost
Keke szerencsésnek vallhatja magát, hiszen F1-es tanuló éveit nem akármilyen nevek mellett tudhatta le: Hunt, Fittipaldi, Andretti. 1982-ben egyetlen egy futamgyőzelmet szerzett, de kiegyensúlyozott formájának köszönhetően világbajnokká avanzsált. Mikor levezetésként 1986-ban Prost mellé igazolt a McLaren-hez, lényegében két világbajnokot tidhatot magáénak a wokingi gárda.
Nigel Mansell
Bajnok csapattársak: Mario Andretti, Nelson Piquet, Keke Rosberg, Alain Prost
Mansell szinte minden csapatnál bajnok mellé került, ahol csak versenyzett, mígnem ő is megkaparintotta a hőn áhított trófeát. A lotusnál Andretti volt vb-csapattárs, a Williamsnél előbb Rosberg, majd Piquet mellé került, végül a Ferrarinál Prost-ot kapta a nyakába. Nem mintha el kellett volna lesnie a többiektől jó öreg Nigel-nek, de végül 92-ben ő is világbajnok lett.
Rajtuk kívül voltak olyan versenyzők, akik "csupán" 3 bajnokot tudhattak maguk mellett egy csapaton belül. Ilyen szerencsés pilóta volt Gurney, Schenken, Hulme (maga is világbajnok), Gilles Villeneuve és Damon Hill (szintén világbajnok).
Gurney-nek, Schenken-nek és Hulme-nak könnyebb dolga volt, hiszen a hatvanas években még megengedett volt kettőnél több autó indítása egy istállón belül. Így az sem volt ritka, hogy két nagyobb kvalitású pilóta is elfért egy (esetleg két) újonc mellett.
Gilles Villeneuve a Ferrariban nevelődött, és többek között Lauda-tól, Andretti-től és Scheckter-től leshetett el dolgokat. A sors iróniája, hogy amikor maga is bajnokesélyes lett volna, halálos balesetet szenvedett.
Az utóbbi időben Damon Hill volt olyan szerencsés, hogy három világbajnoktól kaphatott csapattársi tanácsokat. 1993-ban Alain Prost mellett vált vérbeli versenyzővé, majd 1994-ben Ayrton Senna érkezett Prost helyére a Williamshez. Hill és Senna csupán három futam erejéig volt csapattárs, az 1994-es tragikus imolai hétvége nem csak Ayrton életének, de kettejük kapcsolatának is véget vetett. Senna helyére abban az évben háromszor ugrott be Nigel Mansell, így egy újabb világbajnokot kapott maga mellé Damon.
1994 óta egyedül Massa mondhatja le magáról, hogy egynél több világbajnok csapattársa volt. Ráadásul 2010-ben Alonso személyében immáron negyedik olyan kollégája lesz, aki bajnoki címmel büszkélkedhet. Sikerül-e neki a Mansell- és Rosberg-féle kitörés, vagy örökre a Reutemann-féle árnyékember marad? Legkorábban mindez a 2010-es Bahreini GP-n derülhet ki.