Szia F1Andris és a többieknek is üdv!
Természetesen, nagyon szívesen megosztom veled/veletek a gokartos versenyhétvége eseményeit.
Először is, minden évben meghatározott számú versenyen veszünk részt, ami körübelül szezononként 15-16 versenyt jelent. Mivel mi külföldön versenyzünk, ezért azzal kezdődik a versenyhétvége, hogy ellátogatunk a helyszínre a verseny hetén,csütörtökön. Sokszor van olyan, hogy ismeretlen pályán versenyzünk, ezért a csütörtöki napon ismerkedünk a pályával.Ez azt jelenti, hogy annyit gyakorolunk rajta, amennyit csak lehet, megpróbáljuk megcsinálni a gokarton az alapbeállításokat. A pénteki napon vannak szabadedzések /kettő-három szabadedzés/, amikor már megismerkedhetünk az ellenfelekkel is, már akik kijönnek szabadedzésre. A szabaedzések jók arra, hogy már szinte a végleges beállításokat elvégezzük. Szombaton időmérő edzések vannak. Azért mondom többesszámban, mert külföldön általában egy versenyre 100-120an is jelentkeznek, a versenyen viszont a legjobb 25-30 vehet részt. Ezért kieséses rendszerben történik az időmérő edzés. Az első körben továbbjut a legjobb 50, utána pedig a legjobb 25-30. Ez attól függ, hogy a pályának mekkora a befogadóképessége. Szombaton, az időmérő edzés után, már nem nagyon lehet állítani a gokartokon. Aztán vasárnap verseny, utána díjkiosztó, és általában még aznap hazautazunk. Röviden, de tényleg nagyon röviden így néz ki egy versenyhétvége.
Én szerencsés helyzetben vagyok abból a szempontból, hogy a mi csapatunk egy régi gokartcsapatból fejlődött tovább. Így két csapatfőnököm van, apukám és a régi csapatfőnök, valamint a nagybátyám a műszaki dolgokért felelős, így tényleg egy nagy család vagyunk, ahol mindenkinek számít a véleménye, az ötlete. Sajnos elég drága egy gokartcsapat fenntartása, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy profi szerelőmérnökök dolgozzanak a gokartunkon, de ettől függetlenül mindent megtudunk oldani. A beállítások személy szerint történnek, tehát a nagybátyám beállítja a gokartot, én kiviszem, megyek vele pár kört, ő pedig monitoron leköveti hogy minden stimmel-e. Vannak olyan esetek, amikor a monitoron az látszik, minden rendben, mégis panaszkodok erre-arra, akkor ő azt átszereli, és ez így megy addig, amíg azt nem mondom, úgyérzem minden rendben van. A szerelésben segítek én is, mert egyrészt szenvedélyem a szerelés
, másrészt pedig nagyon sok munka van. Edzéseken egy dologra koncentrálok, ki kell hozni magamból a legtöbbet. Nagyon fontos a fizikai felkészültség, ezért minden nap edzek legalább másfél órát, ami versenyek előtt napi háromra szokott nőni. A fizikai felkészülés mellett nagyon fontos az is, hogy lelkileg, mentálisan fel legyünk készülve. Nagyon sokszor másodpercek törtrésze alatt kell döntéseket hoznunk, és ez nagy odafigyelést igényel. Ahhoz, hogy én legyek a leggyorsabb nem csak a gokart a lényeg. Minden fejben dől el. A rajt előtt 5-6 rajttechnika is van a fejembe, attól függ, honnan rajtolok, ki merre mozdul az indulás után. Az első 3-4 másodpercben a rajt után, már fejben tudom, hogy milyen technika alapján fogok versenyezni. Természetesen én is szoktam izgulni, elsem képzeled mennyire!
De, amikor benn ülök a gokartban, lecsendesítem a gondolataimat, és mire elrajtolok, már semmi más nem jár a fejembe, csak az, hogy győzni kell. Az izgulásról még annyit, hogy hatalmas mennyiségű adrenalin szabadul fel versenyzés közben belőlünk, rajtam nagyon sokszor versenyzés után jön ki az egész hetes izgalom, fáradtság, és aggódás. A versenyek sem stresszmentesek, nagyon nehéz volt megtanulni kezelni ezeket a dolgokat. Elmondok egy titkot
Én hét évesen kezdtem el gokartozni, kilenc éves korom óta versenyszerűen gokartozom, és az első két évben nagyon sokszor volt olyan, hogy verseny után, amikor kiszálltam a gokartból, egyszerűen elájultam, annyira izgatott voltam...Hála az égnek, ezt már sikerült "kinőni", és mostmár minden rendben...
Puszi, Komi